2020 - Coming OUT series - Solo Exhibition in Artphoto Gallery, Budapest
Our life is a chain of different phases. As we turn out from one we suddenly arrive to the next, we can't stop this motion. Five years ago I became a mother, before that a wife, before that I became a goldsmith, before that architect, but I could go further. Now I just stepped out from the baby room. The “real world” turned around in the meanwhile, I saw several paths meandering under me. I will start off one way, that should lead me on. The wild rose even gets its strength from roots.
When we had to close our garden gate in spring, we suffered from fears, the uncertainty of safety and being locked so close together was frightening. Then we got used to it, we started to live with the circumstances, slowly we turned to each other and towards ourselves. We explored the treasures of our garden, we were digging, planting, sorting, gardening, and I found myself some my-time in the attic, at my old table as well. I started to play with my old pieces and new thoughts.
These brooches were formed in the early quarantine times, so I also had to challenge myself to use the materials I have at home. I stored plenty of them, they were searching for their own places. So I found a piece of silk I used to work with in 2017, when I was experimenting with shibori for Kinuzoku exhibition. I cut the silk into pieces, and I eco painted every piece with different tints I found around. Objects, fruits, plants from my garden, berries, anything from the kitchen, we were playing with tones, trying something else every day - with my sons. We used walnut, lilac cabbage, onion, rosehip, mahonia flower and berry, later hibiscus, mauve, rusty digger as well. Every pattern became a vestige of our daily mood.
These repainted pieces of silk I stretched on wood cubes, slightly moving out of the line, as gravestones or bricks of our bumpy road waggles.
Weeds can find their place everywhere and they never give up. We all had the hardest times this spring, but we found the power to revive with nature.
Coming OUT is escaping from the prison of quarantine.
Getting out from the baby’s room, finding no more excuses, like “I will do it, when I have time”..
Coming OUT is a way to confess that since I became a mother I notice even mold flower as a flower, and all this I owe to THEM.
Az életünk egymás mögé fűzött ciklusok sora. Az egyikből kipörögve egy másikba érkezünk, feltartóztatni a folyamatot nem tudjuk. Öt évvel ezelőtt anya lettem, előtte feleség, azelőtt ötvös, azelőtt építész, de lehetne tovább is cizellálni. Most egy babaszobából kilépő nő vagyok. A "való világ" öt év elteltével nagyot fordult velem, azt látom, hogy sok ösvény tekereg előttem. Az egyikre rálépek, az majd továbbvezet. Gyökerek nélkül a vadrózsa sem tudja beszőni a kertet...
Amikor tavasszal magunkra zártuk a kertkaput, tele voltunk félelmekkel, a biztonság bizonytalansága és az összezártság ijesztő volt. Aztán megszoktuk, elkezdtünk ezzel együtt élni, és a figyelmünk befelé, egymásra fordult. Felfedeztük a kert kincseit, ástunk, ültettünk, selejteztünk, palántáztunk, és közben én is kiszakítottam egy időcafatot magamnak a padláson. Berendezkedtem, kiszedegettem a telepakolt dobozokat, játszottam a gondolatokkal és a darabkákkal..
Mivel ezek a brossok a tavaszi karanténban formálódtak, izgalmas kihívásnak tekintettem, hogy csak azokat az anyagokat használhatom, amik otthon voltak. Jó sok mindent felhalmoztam az évek során, keresték a helyüket. Így került elő az a selyem darab is, amit a 2017-es Kinuzoku kiállításra készített ékszerekhez használtam, és shibori technikával festettem meg évekkel ezelőtt, elég erős színekkel. A selymet feldaraboltam és minden darabot mással színeztem tovább - különböző tárgyakkal, gyümölcsökkel, növényekkel, bogyókkal, amiket a konyhában, a kertünkben találtam, a fiaimmal együtt próbálgattuk az árnyalatokat. Így használtam a dió barkáját, levelét, lilakáposztát, hagymahéjat, csipkebogyót, mahónia virágát és bogyóját, később a hibiszkuszt, festőmályvát, rozsdás ásót is. Minden szín egy-egy napunk, egy-egy hangulatunk lenyomata. A selymeket faragott fadarabokra feszítettem, ezek szétcsúszott sírkövekre is emlékeztetnek, de lehetne a göröngyös út is, amin járunk. A gyomok mindenhol meg tudnak kapaszkodni, ha kitépik őket, visszanőnek. Akármilyen nehéz volt a tavasz, együtt ébredtünk a természettel és gazok módjára kaptunk új erőre.
A Coming OUT szabadulás a karantén börtönéből.
Kijutás a babaszobából és szembenézés az évek óta halogatott kihívásokkal. Nincs több “majd ha végre oviban lesznek”...
A Coming OUT egy vallomás arról, hogy amióta anya vagyok, a penészvirágot is virágnak látom, és ezt Nekik köszönhetem.
